BESZOKTATÁS

 

Az első találkozás az óvodával és tárgyi környezetével szinte minden gyerek esetében befolyásolja az óvodához fűződő későbbi kapcsolatát. A gyerekek különböző érzelmekkel fogadhatják az óvodát. Az óvónő vegye figyelembe, hogy még a legjobban előkészített, az óvodát és pajtásait váró gyereket is megzavarja az új környezet. Körültekintést, türelmet és gyöngédséget igényel a családból közvetlenül óvodába kerülő gyermekek beszoktatása. Helyes ha a beszoktatás első napjaiban a csoport mindkét óvónője az egész nap folyamán együtt van a gyerekekkel.

Az óvodában új kapcsolatok várnak minden gyerekre.  Az új környezet elfogadásához az új örömforrások átélése vezethet el  legtermészetesebben. Ilyenek többek között az érzelmi biztonság és a tevékenyszükséglet kielégítése.

A beszoktatás nem könnyű feladat, ahány gyerek annyi egyéniségből tevődik össze. Nem vagyunk, nem lehetünk képesek 16-24  féle nevelői stílusban dolgozni, a 24 egyéniség között mi leszünk a 25. egyéniség, s éppen azzal vagyunk képesek hatni, hogy saját stílusunk, saját bűvkörünk van, s ezen nem is kell alapvetően változtatni.

Minden megszerezhető tudást igyekeznünk kell beszerezni magunknak, hogy adott helyzetekben, adott problémára spontán, hirtelen reakciónkat is át tudják hatni a készségszintre emelkedett pedagógiai- pszichológiai ismeretek.

A gyermek nem mindig az a szívbeli öröm, édes jószág, akivel kedvesen el lehet gügyögni, hanem sokszor nyüszög, zavart okoz, dacos, bömböl, nyelvet nyújt, s ráadásul 24 példányban. Ezért tévedés ne essék: a rend és a fegyelem nagyon fontos dolog!

Ha azt akarjuk, hogy a gyermek átérezze, hogy ő ehhez a világhoz, a mi világunkhoz tartozik, ennek szokásaihoz kell alkalmazkodnia, kezdettől fogva kezeljük  őt e világ egyenrangú részesének. Ne gügyögjünk, ne szépelegjünk, ne csak utasítgassunk, természetes emberi hangot üssünk meg!

Az emberi méltóságot, ami a társadalmi erkölcs legfőbb alapja, már a kisgyerekben is tisztelnünk kell, a társadalmat, amelybe bele kell nőnie, csak általunk ismerheti meg!

Régóta vallom és a gyakorlatban is alkalmaztam:. amit a gyermek kis erőfeszítéssel meg tud tenni, azt tegye meg, ne vegyük ki a kezéből! Tudom sokkal nehezebb, sok odafigyelést igényel a mozzanatok megtanulása, egyszerűbb lenne odaszaladni és  megcsinálni helyettük  A legtöbb szülő ezt a hibát követi el!

 Sokszor lehet hallani: - az óvónéninek nincs szeme , nem látja, hogy fordítva van rajtad a.....?, fájt a keze...,hol van a sálad...? stb.- ezeket a megjegyzéseket elhallgatjuk, nem sértődünk meg, mert mi tudjuk, hogy azért van az úgy, mivel a gyermek egyedül, önerejéből birkózott meg a feladattal , és  dicséretet kapott tőlünk........vigyázni kell, mert a szülő is példamutató a gyermek szemében, ilyenkor nem tudja eldönteni mi a jó és mi rossz a cselekedetében. Vegye észre gyermeke törekvését, értékelje, hogy egyedül probál érvényesülni!

Nagyon kell rájuk figyelni, hogy ne csak a kötöttségekből vegyék ki részüket természetes módon, hanem lehessenek vágyaik, fejezhessék is ki azokat, s a kifejezett vágyai lehetőség szerint teljesülhessenek is!

Ha a gyermek önállósága látható büszkeséggel tölti el a felnőttet, ha ahhoz, hogy törődjenek vele nincs szükség mindig" a segítségül  hívás ürügyére", ha érzelmileg, testileg kielégítő körülmények között él, akkor az élet feladatai ( öltözködés, rendrakás, önellátás....)már kiváltságok inkább, melyekhez nagyon ragaszkodik. Egyike ez a szerepjátékainak, a felnőtt szerepébe helyezkedésnek.

A legnehezebb megtalálni a középutat : a gyerek ne kötődjék teljesen hozzánk, ne csüngjön rajtunk, de ne is érezze magát elhanyagoltnak, akivel nem törődnek.

Érezze a kölcsönös szeretete , hogy őt egyéniségként kezelik, tekintettel vagyunk kedvteléseire, méltányoljuk kívánságait.

Kialakítani azt a légkört, ahol biztonságban érzi magát, s észlelheti a benne  vetett bizalmat! Ehhez szükség van egy biztos kezű, határozott vezetőre aki a csapat élén álljon, s ez nem más mint az óvónő.

A tekintély súlyától megnyomorított gyermek és a felnőtt passzivitását megélő gyermek , bizonytalanná válik. Ezek mellett aktív tanácsok és útbaigazítások adhatják a biztonság érzetét.

A gyermek szeretet nem csupán gyermekeink védelmezését, szolgálatát foglalja magában, de a felelősségvállalást, az igazságos nevelést is. A szeretet nem csupán ösztön, vagy érzelem, hanem elkötelezettséget jelent másokkal szemben, akiknek egész emberi mivoltáért felelőséget vállaltunk. Fegyelem, önfegyelem nélkül a szeretet elképzelhetetlen. Nem merül ki a puszta adni tudásban és megbocsátásban, megkívánhatja alkalomadtán , hogy tudjunk ne adni is!!

       AZ IGAZ SZERETET- ÉRTELMES SZERETET!

 

 

A SZABÁLYOK MEGTANÍTÁSÁNAK IDŐSZAKA

 

 Az óvodába kerülő gyerek kicsit elveszetnek érzi magát, amíg az első kapcsolódási pontokat meg nem találja. Azon kívül, hogy rendre megismeri környezetét, legfontosabb, hogy biztonságba érezze magát, összehangolódjon a felnőttekkel. A kezdő időszak megköveteli, hogy ezer kezünk legyen, s ezer szemünk, s ezekkel ezer helyen ezer gondot tudjunk megoldani.

Ahogy kezd alakulni a közösség, a gyermekek már egymáshoz kötődnek inkább, segítik egymást, de természetesen még mindig nagyon kell figyelni őket.

Aztán lassan eljön az - az időszak amikor a szabályok már szinte maguktól jönnek, működnek és a gyermekek már fél szavakból is megértik egymást vagy minket.

Mi óvónők azt tanultuk, hogy állandóan futni, jönni- menni , intézkednünk kell, mindenhol ott kell lennünk, ha a gyereknek szüksége van valamire, megyünk és odaadjuk, segítünk, magyarázunk .- ezt sokáig így is tettem, de most már rájöttem, hogy sokkal nagyobb érdeklődést keltek ha nem zavarok a játékba, hanem csak csendesen figyelek vagy én is bele kapcsolódok játékukba. Leülve a gyerekek közé, kisszékbe, kisasztal mellé, rádöbbentem, hogy sokkal több időm van egy egy gyerekkel beszélgetni, jobban rájuk tudok figyelni, s a gyerekek is jobban megnyugszanak, hogy folyamatosan nem nyüzsgök mögöttük.

Megdöbbentően igaz: a mindig rohanó óvónéni sok mindenben hasonlít az este hazatérő fáradt anya mintájára, aki a gyerekkel csak „háttér- beszélgetni" ér rá, mert közben végzi az otthoni elmaradt munkáját.

A gyerekek nem a nevelés alanyai lettek, hanem igazi partnerek, akikkel együtt játszottam, énekeltem,meséltem, feladatokat oldottam meg.

A közelségnek, érintésnek, tekintetnek nagy hatalma van, de legfontosabb a szó hatalma.

Az igényes követelés, a türelem, az elismerés nem csak az egyes gyerekeket formálja, hanem általa az egész csoport is formálja. Öröm végighallgatni milyen komoly tudásanyagot tárnak egymás elé, néha közbeszólnak, de meghallgatják egymást.

Egyéniségek csak közösségben lehetünk!

Az évek során láthatjuk jobban, hogy minden gyermek egy külön egyéniség és azt tiszteletben kell tartani!

 

3-7 éves gyermek önkiszolgálásának és szociális kompetenciájának alakítása az óvodában

 

Kiemelt figyelemmel a kommunikációra, a gyermekek közötti társas kapcsolatok kialakítására figyelünk

1. Bevezetés

Dorothy Law Nolte: A Te gyereked miben él?

Ha egy gyerek szidalomban él,

megtanulja az ítélkezést.

Ha egy gyerek haragban él,

megtanulja a harcot.

Ha egy gyerek félelemben él,

megtanulja a rettegést.

Ha egy gyerek szánalomban él,

megtanulja az önsajnálatot.

Ha egy gyerek gúnyban él,

megtanulja a szégyent.

Ha egy gyerek féltékenységben él,

megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek szégyenben él,

megtanulja a bűnbánatot.

Ha egy gyerek biztatásban él,

megtanulja az önbizalmat.

Ha egy gyermek megértésben él,

megtanulja a türelmet.

Ha egy gyerek helyeslésben él,

megtanulja magát szeretni.

Ha egy gyerek elismerésben él,

megtanulja, hogy jó, ha célja van.

Ha egy gyerek tisztességben él,

megtanulja az őszinteséget,

megtanulja mi az igazság és becsület.

Ha egy gyerek biztonságban él,

megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.

Ha egy gyerek nyugalomban él,

megtanulja megtalálni saját békéjét.

A Te gyereked miben él?”

 

 

2. A szociális kompetencia alakítása a Mi óvodánkban

2. 1. A szükséglet szerepe

„A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori

szakaszonként, egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak. A szükséglet

kielégítésében, gyermek személyiségének alakulásában a gyermeket körülvevő tárgyi,

személyi környezetnek meghatározó szerepe van.

Az óvoda pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, fontos az érzelmi

alapigények kielégítése. Biztonságérzet, védettségérzet, kiegyensúlyozott, harmonikus

alaphangulat alakuljon ki, mely kielégítése után érdeklődést mutasson, kezdeményezzen

környezete iránt, más emberekhez is kötődjön.” (Fábián Katalin: Tevékenységközpontú

óvodai nevelési program)

A biztonságérzet szempontjából fontos, hogy a gyermek ismerje napirendjét. Ennek az a

feltétele, hogy viszonylag állandóság alakuljon ki szokásai terén, például, tudja melyik az az

időpont, amikor jönnek érte

Közben ismerkedjen a gyermek az óvoda szokásaival,

szabályaival tevékenységen, magyarázaton, bemutatáson, beszélgetésen keresztü

A helyes viselkedés kialakítása csak elfogadó légkörben lehetséges, ahol a gyermek érzi,

hogy adott esetben nem ő, hanem nem megfelelő viselkedése vált ki elutasítást. Persze mi is

úgy viselkedjünk vele szemben, amit elvárunk tőle, és ne csak azt lássuk benne ami „rossz

. 2. Az óvoda, mint barátságos környezet

Az óvoda belső környezetének alakításánál is fontosnak tartjuk, hogy a gyermeket

szeretetteljes, kiegyensúlyozott légkör vegye körül, és érzelmeire hatva alakítsuk ki azt. Így

amennyire csak lehet, figyelembe vesszük véleményüket a csoportszoba elrendezésénél.

Megfigyeljük mivel, hol szeretnek játszani, milyen ötleteik vannak. Díszítésre felhasználjuk a

gyermek által készített képeket, bábokat, játékokat.

Az általunk készített díszítések, ajándékok a gyermek előtt készülnek, ezáltal a „mit csinálsz

óvónéni” kérdés mindig jó alkalom a beszélgetésre, érdeklődés után a tevékenység

kipróbálására, valamint érzelmileg közelebb visz a tárgyhoz, személyekhez

3. A tevékenység szerepe

A gyermeknek meg kell adni a lehetőséget az állandóan megválasztható, belsőből fakadó

tevékenységre.

- 3-7 éves korú gyermeket tevékenységvágy jellemzi.

- Bármely mozgás, cselekvés, változás felkelti a gyermek figyelmét, és utánzásra ösztönzi.

- A 3-7 éves gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző

tevékenységek. Pl. a közösségért végzett munka lehet játék, de a szabadidő hasznos eltöltése

is.

Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében:

- Biztosítson minél változatosabb, többfajta, differenciált tevékenység egy időben történő

gyakorlásához megfelelő feltételeket (idő, hely, eszközök, ötletek).

- A tevékenység megszervezésében támaszkodjon a gyermek tapasztalataira, a gyermek

aktuális élményvilágára.

- Az élmények nyújtásával segítse elő a minél sokrétűbb, komplexebb tevékenységformák

kialakulását az óvodai csoportban.” (Fábián Katalin: Tevékenységközpontú óvodai nevelésű

program)

Fontos a mese, vers, ének, beszélgetés, ezáltal fejlődik a gyermek nyelvi kifejezőkészsége,

de az alapgondolkodási műveletek csak az „ összerakom – szétszedem” alkotó folyamatban

alakulnak.

. 4. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei

2. 4. 1. A z óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése

A befogadás (bevezetés az óvodába) olyan átmeneti idő, mialatt a gyermek bizalmát el kell

nyernünk, hogy teljes bátorsággal merjen mozogni az óvodában.

A későbbiek során a napi és heti rendnél is rugalmasnak kell lennünk. Ha mindig a gyermek

érdeklődéséből, kíváncsiságából indulunk ki, hatékonyabb lesz a tevékenység. Nagyon

fontosnak tartjuk a beszélgetés módszerét, a napirendbe is beiktattuk a beszélgetést. Ez

előkészíti, motiválhatja az aznapra betervezett tevékenységet, de kiderülhet, hogy a

gyerekeket valami más érdekli, mozgatja, így lehet az ő ötlete is az aznapi tevékenység

témája.

Fontos az egyéni beszélgetés, ami az óvónő és egy vagy két gyermek közvetlen kapcsolata.

Az óvónőnek mindenkivel baráti kapcsolata legyen, ezt nem lehet két méter távolságból

elérni. Akár néhány percre is a nap folyamán „csak őrá” kell időt szakítani.

„Fontos, hogy az óvónő ne ellássa a gyerekeket, hanem együtt éljen a gyerekekkel, játsszon, énekeljen, meséljen, feladatokat oldjon meg, így a gyermek partnerré válik, akivel egész nap jól szórakozunk.

4. 2. Az óvónői modell

A bizalom kialakulásában nagyon fontosak az egyéni beszélgetések, baráti kapcsolatok az

óvónő és gyermek között, mert itt a gyermek egyéni sajátosságait figyelembe véve közelebb

kerülünk hozzá, mintha a csoporthoz szólnánk. Baráti kapcsolatban könnyebb a gyermek

érzelmeire hatni.

Van, akit bátorítani kell, van, akit visszafogni. E mögött a gyermek érzi, hogy a felnőtt

bizalommal van iránta. A bizonytalanság a gyermekben is bizonytalanságot okoz.

A határozottság és kiszámíthatóság fontos. Ennek alapja, hogy a szokásokat az óvoda

minden dolgozója is mindig betartja.

Nem csapjuk be a gyerekeket, nem ámítjuk őket. A szülőket is erre bíztatjuk. Inkább magyarázzák el a gyermeknek mi fog vele történni, mégha az fájdalmas is (pl. mikor jönnek érte), mint a gyermek akár csak egyszer is csalódjon.

Beszélgetés során fontos a szem kontaktus. A gondozási teendők során használjuk ki a testi

kontaktus

Fontos a kiegyensúlyozottság, de nem kell a gyermek előtt megszépíteni érzelmi

állapotunkat. Nem baj, ha a gyermek tudja, hogy most éppen rossz a kedve az óvó néninek,

mert pl. nem jól sikerült valami, vagy nem érzi jól magát. De ezt figyelembe kell venni nála

is. Ez empátiás kézségét alakítja.

A természetes, halk hang példa a gyermek előtt, a hangszín megváltoztatásával bátran

élhetünk, ez nyomatékot ad, nagy meglepetést kelt.

Az óvónő artikulációja ugyancsak példa a zárt szájjal beszélő, nehezen érthető gyerekek

számára. Beszélgetésnél, vagy versmondásnál, a tudatos artikulálást utánozzák.

A mimikát és gesztusokat is utánzással sajátítják el, ezért inkább az „odakiabálás” helyett a

„mutogatást” részesítsük előnyben. Beszélgetéskor, verselésnél, mesélésnél a „képi”

megjelenítés eszköze, valamint a gyermek fantáziájára is hatásos, visszamondáskor oldja a

gyermek gátlásait, mert a szöveg úgymond a „kezében van”.

Az óvónői minta fontosságára évek során sok visszajelzést kaphatunk a gyerekektől, pl. zárt

szájjal étkezésre, vagy az illatra mennyire figyelnek a gyerekek.

Az óvoda minden felnőtt dolgozója legyen modell a gyermek számára kommunikációjában,

bánásmódjában, viselkedésében

. 5. Játék és tanulási tevékenység

„ A játékon belül meghatározott eredmény elérését célzó öntevékenység, az önfejlődés, és

önfejlesztés motívumait, képességeit és kézségeit is létrehozza.” (Fábián Katalin:

Tevékenységközpontú óvodai nevelés)

A játék az együttesség élményének legfontosabb terepe. A kisebbek kezdetben egyedül

játszanak, vagy figyelik a nagyobbak játékát. Az óvodapedagógus a legelső játszótárs. Később

ugyanazt játszák, amit a többiek, egymás mellett. Az óvónő mindig bevonható társ marad.

A játékok témája elsősorban a gyermekek élményei, tapasztalataira épülnek. Ezek

továbbfejlesztéséhez készítjük, szerezzük be az eszközöket, évszakoknak, hagyományoknak,

ünnepeknek a kompetencia elemeinek (tűz, víz, föld, levegő) megfelelően. Ezek minden

esetben kapcsolódnak tanulási, nevelési feladatokhoz. Egy-egy játékszituáció kialakítása

ebből a szempontból nagy tudatosságot igényel az óvónőtől, teljes azonosulást, melyben

irányító szerepet tölt be, de partnerként kezeli a gyermeket.

Az együttes játék sikere az együtt átélt élményeken is múlik, ezért fontosan a közös

élményszerző séták, kirándulások, színház, bábszínház látogatások. Fontos azoknak az

élettereknek a meglátogatása, ahol a gyermek óvodán kívül él, pl. az utca, ahol lakik, az ő

házuk, az ő szülőjének a munkahelye, nagyszülőjének a háza. Jó, ha meglátogathatjuk azt a

munkahelyet, ahol az ő szülője dolgozik

Az óvodás gyerekkel is kiválóan lehet társasozni, igaz ő mindig győzni szeretne. Fontos, hogy

legyen esélye a győzelemre, de csalni ne engedjük

6. Társas közösségi tevékenység

„A cél az, hogy az adott lehetőségek között a legtöbbet legyünk képesek egyéniségükből

kihozni, ezzel gazdagítva a közösséget.

Az óvodapedagógus feladatai:

- Biztonságos, nyugodt, félelemmentes óvodai mindennapok biztosítása, amiben lehetőség

kínálkozik a gyermekek közötti, valamint a gyermek és felnőttek közötti minél gyorsabb

kontaktusfelvételre.

- A felnőttel és társakkal kapcsolatos viselkedési szokások kialakítása és gyakorlása

természetes szituációkban.

- A gyermekcsoporton belül az együttműködés, az együttjátszás, együttdolgozás

képességének kialakítása és gyakorlása.

- A konfliktusok kezelése.

- A társakért, a csoportért érzett felelősségérzet alakítása.

- A demokratikus szabályok betartásának gyakorlása.

- Arra nevelni a gyermeket, hogy megértést és toleranciát tanúsítsanak a társaik irányában.”

(Fábián Katalin: Tevékenységközpontú óvodai nevelési program)

Társas kapcsolatok kialakítása szempontjából a beszoktatási elvekből kiemelkedő, hogy a

gyermek gyermekhez való viszonyát az határozza meg, ahogy ezt az óvónőtől látja. Az

óvodakezdés, azaz idő a gyermekek számára, még a régi óvodások számára is, amikor a

legjobban egyedül érzik magukat, ijedtek, dacosak. Ekkor jön az óvónő türelemmel,

melegséggel, apró fortélyokkal, amivel megnyerheti bizalmukat. Az érzelmi melegség átragad

a gyerekekre is. Ugyanúgy ölelik síró pajtásukat, mint az óvónő, keresik az együttes játékot.

Ahogy viszonyulunk mi egyhez, úgy viszonyulnak ők egymáshoz.

7. A munkatevékenység

„A munka megosztása során fontos feladat, hogy a gyerekek tanuljanak meg önállóan

dönteni, feladataikat egymás között megosztani

Az óvodapedagógus feladata:

- Minden gyereknek biztosítson lehetőséget arra, hogy önkéntes, önállóan, kedve és képessége

szerint elvégezhesse az önmagával kapcsolatos önkiszolgáló tevékenységet, illetve a társai

érdekében végzett munkatevékenységet.

- Adjon lehetőséget a gyermekeknek bármely őket érdeklő munkatevékenység elvégzéséhez,

még akkor is, ha a gyermek tevékenységi vágya és képességei nincsenek teljesen

összhangban.

- Arra törekedjen, hogy minden munkatevékenység örömöt jelentsen a gyermekeknek, és

teljes önállósággal végezhessék azokat.” (Fábián Katalin: Tevékenységközpontú óvodai

program)

Az önkiszolgáló munka mindig a gyermek egy meglévő képességszintjéről indul, mely

óvodába lépéskor eltérő annak függvényében is, hogy a gyermek mit hozott otthonról, és

fontos, hogy önmagához képest fejlődjön a lehető legjobb szintre. Itt hangsúlyt kap a jól

megválasztott, egyénre szabott módszer, a jó gyermek és óvónő kapcsolat, melyben a

gyereket a megfelelni vágyás hajt.

A társakért, csoportért végzett munkában is fontos motívum a megfelelni vágyás, de itt a

gyermek a képességeit is fitogtatná, ami tudjuk, nem mindig van arányban fejlettségével, ezért

csak olyat kérjünk tőle, amelyet végre tud hajtani, különben kedvét szegjük. Viszont hagyjuk

őt cselekedni, ha belülről fakadva próbál meg valamit.

Ebben a munkafajtába sorolnám a naposságot, és a különböző reszortfeladatokat is, melyeket

a gyermekek annyira szeretnek és az óvónő fantáziájára van bízva, hogy hány félét talál ki

Vannak alkalom adta munkák, melyek kezdeményezője a felnőtt, s melyben számítunk a

gyerekek segítségére. A másik gyermeknek való segítségnyújtás a közösségi kapcsolatok

alakításának, a kötelességteljesítésnek eszköze, saját és mások elismerésére nevelés formája.

Motiváló erő mindig az óvónő példamutatása, a meleg elismerés, melyre nem is kellenek

mindig nagy szavak, csak egy elismerő tekintet, meleg mosoly, buksi cirógatás.

A munka önkéntes, mindenki kiveheti belőle a részét.

Amit a gyermek kezdeményez, abban segíteni kell őt. Pl.: teremrendezés, ágynemű le-,

felhúzás, felsöprés, játékjavítás. A végén pedig mennyire jó végignézni az eredményen, amely

mindannyiunk jóérzetét szolgálja.

„A döntés jogát és a felelősséget ne vállaljuk át! Tehát:

1. Vegye észre, hogy tenni kell valamit (igényszint)!

2. Döntse el, hogy mit fog tenni (ebbe beletartozik a segítségkérésről hozott döntés)!”

(Balázsné Szűcs Judit: Az ember, aki óvodás

8. Szabadidős tevékenység

A szabadidős tevékenységek jó lehetőséget kínálnak a kreatív gondolkodásra, mely alkalom

problémamegoldó ötletek generálására

Fontos figyelni a gyermekek által kezdeményezett beszélgetésekre, melyet kihasználva fontos

információkat kapunk érzelmi állapotáról, vele, körülötte történt dolgokról, segítséget

nyújthatunk ezek feldolgozásában.

Játszunk a gyermekkel olyan játékot, ahol vissza kell fogni a hangját, „csend király”, „mit

hallunk a levegőben”, mely beszédfegyelemre nevel. Engedjük, hogy a gyermek feszültsége a

hangján keresztül kitörhessen. Alkalmat adunk kiabálásra, sikításra. Pl.: szurkolásnál, kergető

játék során, rakétás játék stb.

A gyermek a nap során annyit beszélhessen, és azzal beszélhesse, akivel akar. Ennek nem

mond ellent, de káoszt elkerülendő, szabályokat kell megtanulnia és megtartania. Ilyen

szabály a hangerő szabályozás, mikor, mennyire engedheti el a hangját, beszédfegyelem,

mikor kell elhalasztania, megtartania mondanivalóját. „Hogyan beszélgetünk” szabálya, mely

az odaüvöltés helyett a szemtől-szembe történő halk beszédet szabályozza. E szabályok

elsajátítása óvónői példamutatáson is múlik

A gyerekek felfokozott érzelmi állapotban sértésként is használnak egymásra durva

kifejezéseket. Tanítsuk meg arra, hogy mondja el mi a baja a társa viselkedésével („Ne szórd a hajamba a homokot!” Én ugyanezzel a játékkal szeretnék játszani!”), ne sértegessék

egymást, mert az nem viszi előre a helyzetet.

A gyerek olykor „hazudik”, olyan tettét tagadja le, amikor a szituáció magáért beszél. Azt

állítja, hogy pajtása véletlenül esett el, magának is nehezen vallja be, hogy annyira

megharagudott rá, hogy fellökte. Meg kell érteni az aktuális helyzetet létrehozó érzelmi

állapotot. Kezdetben fogalmazzuk meg mi magunk azt: „Nagyon megharagudtál rá, mert

szétrombolta a váradat?” Ezáltal ő is megtanulja megfogalmazni érzelmi állapotát, ami

motiválja viselkedését.

11. Napirend

Az óvoda viszonylag kötött napirendje és kialakult szokásrendje a gyermek biztonságérzetét

segíti. Kérjük a szülőket, hogy ehhez igazítsák az otthoni napirendet.

A napirend során az életszervezés folyamatosan történik, az év elején vannak részei, melyek

több időt igényelnek, pl.. rendrakás, gondozási feladatok. A folyamatosság azért is fontos elv

a napirend alakításánál, mert a vegyes csoportban járó, különböző életkorú gyermekeknek

más-más időigényük van, pl.: hosszabb idő kell evéshez, alváshoz. A napirend igazodik a

gyermek szükségleteihez, tevékenységéhez.

A rendszerességgel, a napirendhez fűződő szokások, szabályok kialakításával elérhetjük, hogy a gyermekek már tudják mi fog következni, biztosan mozognak az óvodában, fel tudnak

lelkileg készülni a következő tevékenységre, vagyis alakul feladattudatuk, önállóságuk.

2. 12. Szülőkkel való kapcsolat

A család a szocializáció szempontjából a legmeghatározóbb közeg. Jó talajt jelenthet a

szociális fejlődésnek, de már a kezdetkor sérülhet a társas viselkedés. A „kívülálló” szerep

alkalmas arra, hogy tisztán lássuk, mi a gond, sőt az adott esetben a megoldás is egyszerűen

megfogalmazható. A tanácsadás azonban rázósabb terület. Nagy szerepünk lehet azonban a

korrigálásban, a hiányok ellensúlyozásában.

Az óvodába belépő gyermek számára új szempontok, új elvárások, új kapcsolatok, új

értékek, különféle szokások lépnek életbe. Egyéni akaratukat a másik akaratához, a rendjéhez kell illeszteni. A vele járó feszültségeket nem képesek felismerni, csupán átélik azokat.

Segítségre van szükségük, mind a szülő, mind a pedagógus részéről. Különösen szükség van a

szülő és pedagógus együttműködésére. A szülők nem szívesen tárják fel a család intim

világát, ami a szülő pedagógus távolságtartásában nyilvánul meg. A szülő gyakran csak

„szolgáltatást” vár el az intézménytől, az óvónőnek viszont vigyáznia kell, hogy csak a gyerek

és ne a szülő váljék a nevelés célpontjává. Ezért egy más szinten próbálunk közös alapot

keresni. Tiszteletben kell tartani a másik nézeteit, világképét, mérlegelni a másik helyzetét,

elfogadni, hogy többféle nevelési elvnek is lehet létjogosultsága. Keressük a lehetőségeket,

hogyan lehet együttműködni, mert ez modellértékű a gyermeknek. Keressük, hogyan

egyeztethető a pedagógus igénye a szülőével, ne az értékrendet, hanem az érdekeket

hangoljuk össze. Ezáltal jelenik meg a gyermek előtt a „tiszteld a másikat”, „meg kell érteni a

másikat” „figyelni kell a másikra” kifejezés.

Az óvoda legyen nyitott, kezdeményező a kapcsolatokban. A szülő úgy érti meg, hogy mit akarunk elérni az óvodában, ha maga is közvetlen közelről megtapasztalhatja azt.

Bekukkanthat érkezéskor a csoportszobába, nyílt napon vehet részt. Részese az ünnepi

előkészületeknek, elvárjuk segítségét, aktív tagja nyitott rendezvényeknek. Különböző

fórumokon elmondhatja véleményét, és az nyitott fülekre talál. Fontos a köszönet. Ennek

egyik formája lehet, ha a folyosón kialakítunk egy falat, ahol azoknak a szülőnek a neve és

segítségnyújtása szerepel, mely előbbre viszi az óvoda életét.

Az óvoda saját lehetőségeihez mérten segítse a szülői házat a gyermekek nevelésében. Pl.

szakember előadása a szülőértekezleten, hosszú ideig súlyos beteg gyermekkel

kapcsolattartás, segítségkérés tolmácsolása, hogy HH és HHH gyermek részére is elérhető

legyen minden óvodát érintő program.

13. Kooperatív technikák

„Emberi kapcsolatainkon keresztül vagyunk képesek világunk valódi megértésére.”

(Peter Senge)

A kollektív intelligencia olyan tulajdonságokat mozgat, mint tisztelet, megbecsülés, közös

tervezés, koordináció, minőségelv megjelenése a szervezetekben, ami a személyes fejlődést és

sikert támogatja. A pedagógustól szakmai felkészültséget, jó szervezési képességeket kíván,

segítségnyújtás, támogatás elveire épít. „Más tartalmakat kaptak az olyan kifejezések, mint a

„differenciálás”, a „személyes bánásmód”, a „szeretet”, a „segítségnyújtás”, a „tolerancia”, az

„irányítás”, az „előadás”, a „párbeszéd”, a „figyelem” stb.. (dr. Benda József: Örömmel

tanulni)

A kooperatív technikák színes tárháza áll az óvónő rendelkezésére, hogy a gyermekeket

kiscsoportokban, vagy párosan szervezve, aktivitásukra alapozva, egyéniségüket hozzáadva

az együttműködés különböző szintjén kognitív és szocializációs sikerekhez juttassa

 

 

 

 

 

 

Oldal: Napközis élet
BETEKINTÉS AZ ÓVODAI ÉLETBE - Goró Erzsébet óvónő - © 2008 - 2024 - ovodaivilag.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat