BETEKINTÉS AZ ÓVODAI ÉLETBE - Goró Erzsébet óvónő

" Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített" - Chateubriand

A JÁTÉK PSZICHOLÓGIÁJA ÉS MÓDSZERTANA

 

BEVEZETÉS

 

A játék nevelési célja a kellemes, feszültségmentes légkör kialakítása, amelyben eleinte a játékosság, a felszabadult hangulat uralkodik, és ennek megtartásával érjük el a játékosságból kinövő alkotó, kezdeményező, cselekvő hozzáállás megszületését.

Az általános készségfejlesztés mellett a játék célja a személyiség nyitása, a fölös gátlások oldása, a bátorság fölkeltése, a gondolkodó- cselekvő ember kialakítása.

A gyereknek sok különféle tevékenysége lehet elsődlegesen játék, sok tevékenységébe szövődhet be kísérő mozzanatként a játék, de a leglényegesebb az, hogy nincs a gyereknek olyan élménye- legyen az kínos vagy kellemes, amely ne válhatnék bármikor egy játék kiindulásává.

A játéktevékenységnek a sokszínűsége odavezethetné a gyermek életének magyarázóját, hogy csaknem mindent, amit a gyerek tesz, játéknak tekintsen.

Valóban: a gyereknél minden lehet játék. De nem minden az! Sőt, egy formájában és gesztusrendjében azonos viselkedés is lehet egyszer játék, másszor céltudatos, helyzetmegoldó cselekvés.

 

Németh László szavait idézve:

,,A jövő iskolája inkább olyan benyomást kelt, mint a realista színpad, a néző azt hiszi, egy darab valóságos életet lesett meg, mindennapi emberek társalgását, s csak fokról fokra jön rá, hogy ezt az életdarabot magasabb cél szerint választották és preparálták ki, véletlenei mögött szimbólumok rögzítik a szabályszerűt, szereplői mögött egy-egy szétnyíló életsáv van, amellyel a világ egy-egy aspektusa jön be az egyszerű szobában.”

 

Ha e perspektívából a játékpszichológia eszközei már elfogadhatóbbá válnak számunkra, ha átérezzük, hogy saját pedagógusi személyiségünk a ,,kulcsszereplő e realista színpadon, a való élet gyakorlásában” akkor a játékpszichológia módszerei teljességgel betölthetik céljukat.

 

 

I. FEJEZET

A játék lényege ÉS TULAJDONSÁGAI

 

1. A JÁTÉK LÉNYEGE

 

  • A gyermek játékában mindenekelőtt a felnőtt emberek életét, munkáját, viszonyait tükrözi, utánozza a maga pszichikus fejlődésének sajátosságaival.
  • A játék a gyermek gyakorlati tevékenységének fő formája és így a megismerés korai útja, az elsajátított ismeretek kipróbálása, rögzítése, pontosítása.
  • A játékban a gyerek közvetlenebb viszonyba kerül az élettel.

 

2. A játék tulajdonságai

 

2.1. Örömszínezet

Ami a játékot leginkább elkülöníti a gyerek sok más tevékenységétől, az a játéktevékenység örömszínezete. A munkát a felnőtt kötelességből végzi, a gyerek a játékot addig játssza, amíg az számára érdekes, amíg örömet nyújt neki.

 

2.2. Játéktudat

A gyerekeknek van egy sajátos játékviselkedésük, amely megfigyelhető, és amelynek  sajátos tudati megfelelője is van, ez a játéktudat.

A játszó gyerek általában derűs, ellazult, még a játék feszültségében is mentes a gondtól (nem az erőfeszítéstől!), tevékenysége a jelenben érvényes, még a többszakaszos, célhoz kötött játékaira is a pillanatról pillanatra váltakozó élmény öröme jellemző

Néha az a benyomásunk, hogy unja, mert úgy látjuk, hogy eléggé egyhangúan, különösebb indulati megnyilvánulások nélkül ismétli ugyanazt. De ha ilyenkor a játéktevékenységet megszakítjuk, mert elkedvetlenedünk vagy értelmetlennek, céltalannak látjuk a folytatását, a gyerek frusztrációs reakciói jól mutatják, hogy egy örömteli cselekvése szakadt meg.

 

2.3. Önmagáért való

Az öröm kritériuma azonban nem elegendő a játék meghatározásához, hiszen a gyereknek még sok más helyzet, tevékenység is örömet szerez. Még valamit hozzá kell adnunk, s ez az, hogy a játék önmagáért való.

Maga a ténykedés, maga a manipuláció, maga az elképzelés szerzi a gyereknek az örömet, nem pedig az, hogy kielégült egy szükséglete vagy teljesült egy vágya.

 

2.4. Feszültségcsökkenést eredményez

Ajáték nem szükségleti kielégülést hoz, hanem feszültségcsökkenést eredményez! A vágyteljesülés és a kielégülés is magában a játékos viselkedésben valósul meg, a játéktudat szintjén folyik.

A játék feszültség-levezető hatását tulajdonképpen a játék tartalma váltja ki:

  • A szerepjátékoknak az örömét az adja meg, hogy a gyerekek azáltal, hogy beleélik magukat a szerepbe, hogy eljátsszák ezeket, a játékban naggyá, felnőtté válnak. (például a papás-mamásban főznek, sétálnak, dolgoznak, elutaznak stb.).
  • A dramatikus és szerepjátékok lehetőséget teremtenek a konfliktushordozó kínos élmények levezetésére. A gyermekek fejében rengeteg kínos tudás van, amivel nehéz együtt élniük, valahogy meg kell szabadulniuk ezektől. Ezek elhárítására teremt lehetőséget a játékban való megismétlésük, feldolgozásuk. Azáltal, hogy egy kínos élményt lejátszanak, ezzel csökkentik az élmény kínos feszültségét, megszelídítik a hozzátapadó indulatokat (például a szülők veszekedése, melynek nem egyszer tanúja volt a gyermek, bekerül a papás- mamás játékba).
  • A szülők egymás iránti szeretetének eljátszása is gyakran bekerül a szerepjátékokba. A jó érzésbe: hogy boldogok, hogy szeretik egymást, ami jó érzést, biztonságot ad a gyermeknek, negatív érzések is szövődnek: irigység, féltékenység, vagy épp az a kínos élmény, hogy az apja előtte simogatta meg az anyját. A lejátszás az élmény feszültségét vezeti el.
  • Félelmetes, erőszakra utaló, agresszív mozzanatok is gyakoriak a gyerekek játéktémái között. Az ilyen játékokat kezdeményező gyereknek (például akasztást, kivégzést, kínzást játszik) általában súlyos konfliktusai vannak a környezetével vagy egy személlyel. Azzal a dühvel és gyűlölettel, amely időnként elönti, nem tud együtt élni, ezt el kell hárítania, és ennek egyik módja az indulat elvezetése a játék fikciójában. A gyerek ilyenkor nem dühöng, hanem játszik, játékát nem az agresszió élménye kíséri, hanem a játék élménye (például egy olyan gyermek, akinek konfliktusai voltak a bátyjával, a játékban mindig őt nevezte ki gonosznak, őt végezte ki a hóhér, őt verték bilincsbe a rendőrök stb.).
  • Olyan helyzetek eljátszása, amit a gyermek áttesz az emberek világából az állatokéba és megfordítja: a gyenge egérke győz az erősebb elefánt fölött, a kicsi felülkerekedik a nagyon, a lassú a gyorson, a jó a gonoszon stb.

 

Következtetés:

            Tehát a gyermekjátékok tematikáját úgy kell kiválasztanunk, hogy az feszültség-levezető legyen, segítse elő a gyerek konfliktuskezelését, adjon lehetőséget a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára, a feldolgozatlan vágyak megélésére a szerepek eljátszásával és a szerepcserén keresztül is.

A játék tartalmaknak ezt a feszültség-levezető jellegét S. Freud ismerte fel elsőként. Ezen a fonalon haladt tovább a szimbolikus játékok értelmezésében J. Piaget is, H. Wallon is, és ezt hasznosítja a gyermekek játékterápiája is.

 

II. FEJEZET

A játék örömforrásai

 

Azok a gyermeki tevékenységek, amelyeket játéknak nevezünk, nagyon sokféle örömforrásból táplálkoznak:

 

  1. 1.      A funkciógyakorlás öröme (Karl Bühler)
  • A játéköröm sokféle forrása közül az egyik legdúsabb, a már megjelent, de még be nem gyakorolt funkciók-készségek, viselkedési formák-feszültségének játékos levezetése. Ilyenek  az érzékszervi-mozgásos összerendeződés folyamatát kísérő örömteljes gyakorlások (például diadalmas örömmel gyakorolja a járást, próbálgatja az egyensúlyozást, az ugrást, a mászást).
  • A társas életben minden gyerek bizonyos funkció betöltésére igyekszik (például vezérnek, parancsnoknak, főnöknek képzeli magát).
  • A funkciók gyakorlásának öröme kitűnően megfigyelhető a sporttevékenységeken, amikor a gyerekek nagy örömmel gyakorolnak be bizonyos mozgáskészségeket. A gyerek örül annak, hogy sikerült valamit tennie, hogy sikerült összehangolnia a látást, a mozgást és az erőkifejtést egy feladat elvégzésére. A gyermeki növekedés, érés, valamely működés anatómiai és élettani beérése, együtt jár bizonyos feszültséggel. A szervi változást a gyermek cselekvésre ösztönző, viselkedést meghatározó belső nyugtalansággal éli át. Mintha valami ilyen cselekvésre ösztönző, belső feszültség hajtaná ezeket a próbálgatásszerű játékokat, és ennek a feszültségnek a feloldása, az ellazulása adja a funkcióörömöt.
  • A társas viselkedés kibontakozását, a szociális érést éppen úgy cselekvésre serkentő feszültség kíséri, mint az élettani fejlődés egyes szakaszait. A gyerek beszédkészségének, érdeklődésének fejlesztésére, a viselkedési szabályok elsajátítására kitűnően alkalmasak az interakciós, kapcsolatteremtő és társismereti szerepjátékok.

 

  1. 2.      A hatékonyság öröme(Jean Piaget)

A funkciógyakorlás örömével rendszerint együtt jár egy másik fajta öröm:

  • ,,Az én csinálom” öröme;
  • ,,Az én idézem elő” öröme.
  • A gyerek viselkedéséből leolvasható az öröm a fölött, hogy ő maga létrehozott valamit (például a praktikus kreativitás-fejlesztő játékok folyamán). ,,Az én idézem elő”, az „én okoztam”, „én csinálom” örömének az az indítéka, hogy a gyerek tapasztalati bizonyosságot szerezzen a saját énjéről. Az ezt érvényesítő játékot kétféle, egymáshoz közelálló énes feszültség levezetése táplálja:
  • Az egyik a hatékonyság ,,az előidézni tudás” vágya és ennek megvalósulása;
  • A másik „az önmagamtól való elvárás”.


  1. 3.      A ritmusosság öröme
  • Egy másikfajta öröm forrása a játék során, a ritmusosság: gesztusoknak, mozgásoknak, szavaknak a szabályos megismétlése. A ritmusos mozgás minden gyereknek örömet okoz, de az értelmi fogyatékosok esetében (minél súlyosabbfokú, annál inkább), elsődleges örömforrása lehet a játéknak.
  • A ritmusosság örömét éli át a gyerek a felnőttektől hallott mondókákban, amikben a magyar folklór bővelkedik, a népi játékokban és kiszámolókban, a ritmusos versekben. A cselekvés ritmusos megismétlésének hátterében, az ismétlés öröme és a gyerek helyzetéből fakadó bizonytalanság-biztonság probléma rejlik.
  • A megismétlés révén biztosabbá válik a tárgy léte, amelyet mozgat; a helyzet, amelyben ez végbemegy; és a gyermek saját léte - azé, aki ennek a megvalósítója. Ezért a játékörömnek erre a fajtájára különös hangsúlyt kell fektetnünk a szorongó, a problematikus vagy a fogyatékos gyermekek esetében.

 

            4. Az utánzás öröme

A gyerekek játékait az állandó utánzási készenlét is jellemzi. A helyzethez alkalmazkodó mintakövetés minden játék követelménye. Ilyenek:

  • Az utánzó készség fejlesztésére irányuló játékok;
  • Az érzelmek kifejezését elősegítő játékok csoportja;
  • A mozgáson és mozgatáson alapuló dramatikus és szerepjátékok.

A gyermek utánozhat mindent, amit lát, és amit meg tud jeleníteni. Képzeleti mintára utánozhat mindent, amit el tud gondolni. Az utánzás öröme jelzi, hogy itt a feszültség oldásáról van szó: a gyerekekben kíváncsiság él minden iránt, ami rajtuk kívül van. Kezdetben ez főként a közvetlen környezetükre terjed ki, később egyre inkább a távolira, az ismeretlenre, a kalandosra, az idegenre.

Ennek a kíváncsiságnak a feszültségét vezeti le bizonyos fokig az utánzás.

 

  1. 5.      A másnak lenni öröme (Mérei Ferenc)

A játékok érzelmi színképét jelentősen gazdagítja a játéktevékenység témájának a fejlődése:

  • A kicsiknél a cselekvés hordozza a témát. A három – négyéves kicsiknél a játék a felnőtt cselekvésének az utánzása, itt a manipuláció az érdekes, a cselekvés lényegesebb a szerepnél (például a főzőcskézésnél több anyuka van, elmosogatnak, noha nem is ették meg, amit főztek).
  • A nagyobbaknál a tárgy használata jelzi a szerepet. A négy-öt éveseknél a tárgy teszi érdekessé a játékot, a téma a tárgyhoz tapad (például akinél a hallgató van az az orvos, akinél a lyukasztó az a kalauz). A játékban kialakuló szerepeket a tárgyak sugallják. A szerepet a tárgy hitelesíti (például a vasalónak nem kell működnie ahhoz, hogy háziasszonyt játszhasson a gyerek, de kézbe kell vennie egy vasalóhoz hasonló tárgyat).
  • A legnagyobbaknál a szerep a lényeges. Az öt - hat éves nagy óvodás tematikus játékait már a szerep iránti érdeklődés határozza meg. Itt már valódi szerepjátékról van szó. A szerepet nem lehet cselekvéssel helyettesíteni, és nem kell tárggyal hitelesíteni. Nagyon fontos azt tudni, hogy a szerep csak a társas viszonylatok rendszerében érvényes (például csak akkor lehet valaki orvos, ha vannak betegei; csak akkor lehet kalauz, ha vannak utasok). A nagycsoportos óvodások játéka egész feltétel rendszerhez van kötve. A játék csak akkor érvényes, ha epizódjai eleget tesznek a szerep feltételeinek. Ilyenkor tölti el a gyereket örömmel, elégedettséggel.

 

 

A gyermek játékának még sokféle örömforrása van a felsoroltakon kívül:

 

  1. 6.      A véletlen mozzanatok öröme (például, hogy ki húzza ki a Fekete Pétert, hogy ki lesz a hunyó) olyan feszültséget visz a játékokba, amelyek a kaland egyik izgalmas elemét képviselik.

 

  1. 7.      A titok feszültsége (titkos közös rejtekhelyek, egymás között használt csak általuk érthető titkos jelek).

 

  1. 8.      A kaland öröme;
  2. 9.      Az átváltozás öröme;
  3. 10.  Az illúzió öröme;
  4. 11.  A humoros elemek;
  5. 12.  A kicsinyítés vagy felnagyítás eleme, stb.

 

Következtetés: mindezek az örömforrások az érésnek, a fejlődésnek, a gyermek érdeklődésének és tevékenységének a feszültségeit vezetik le. A játékot jellemző öröm a feszültségcsökkentő érzés élménye.

 

III. FEJEZET

A JÁTÉK, MINT TEVÉKENYSÉGFORMA

 

  • Valósághű tevékenység

A gyerek játékában mindenekelőtt a felnőttek életét, munkáját, viszonyait utánozza le. Játékában a valóság tükröződik, a látottak itt vetítődnek ki. Így a játék a valóság megismerésének legfőbb forrásává válik.

 

  • Örömszerző tevékenység

A gyermek nem azért játszik, mert ismeretekre akar szert tenni, hanem magáért az örömért, mert játszani jó. S addig játszik, amíg a játékot érdekesnek találja, amíg kielégülést nyújt számára, és örömet szerez neki.

 

  • Komoly tevékenység

A gyerek a játékot éppolyan komolyan veszi, mint a felnőtt a munkáját. Teljesen beleéli magát a helyzetbe, azonosul a tevékenységgel, a szereppel, készségesen aláveti magát a játék szabályainak, felvállalja a nehézségeket s az akadályok leküzdését. A legnagyobb komolysággal és odaadással végzi játékbeli feladatát, erre összpontosítva képességeit.

 

  • Korlátlan lehetőségek tevékenysége

A játékban minden elérhető, mivel a gyermek képes bármit eljátszani. A meséhez hasonlóan, a játékban sincsenek korlátok, nincs lehetetlen, mindkettő a fantázia és a kreativitás határtalan világa.

 

  • Játéktudattal rendelkező tevékenység

Ez agyerek sajátos játékviselkedésében nyilvánul meg. Akármilyen önfeledten játszik, akármilyen mélységű a beleélése, a helyzettel való azonosulása, a gyerek mégis tudatában van annak, mi a valóság, és mi az irreális. Bár a szimbólumtudat által a képzelet segítségével a gyerek a felnőttek legváltozatosabb tevékenységeit képes eljátszani, sohasem szakad el a valóságtól oly mértékben, hogy ne tudná például, hogy a homoktorta nem ehető.

 

  • Energiatermelő tevékenység

A játék tevékeny pihenés. A tanulásban, munkában elfáradt gyerek hogyan pihen? Játékkal. Ez alatt felfrissül, elhasznált energiái újratelítődnek, újból képessé válik a munkára.

 

  • Feszültségoldó tevékenység

A gyerek élettani fejlődésének egyes szakaszait, társas viselkedésének kibontakozását változtatásra serkentő feszültség kíséri. Az önfeledt játék a gyerek belső feszültségét csökkenti, segíti őt ezeknek a kritikus szakaszoknak az átvészelésében.

 

  • Személyiségfejlesztő tevékenység

Mivel mind a spontán, mind a szervezett játék a gyerek egyik legfontosabb tevékenysége,  mindkettő egyben személyisége formálódásának fontos tényezője is.

 

IV.FEJEZET

A JÁTÉK FELTÉTELEI

 

  1. 1.      SZUBJEKTÍV FELTÉTELEK

 

  • A tanító személyisége

Az iskolában zajló játék hatékonyságának legfőbb feltétele a tanító maga, a tanító személyisége. Ez tulajdonképpen a játék mozgatórugója.

 

  • A tanító szakmai felkészültsége

A jó játéknak elegedhetetlen feltétele a tanító szakmai felkészültsége, általános műveltsége, intelligenciája is. A tanítónak jártasnak kell lennie a gyerekneveléshez kapcsolódó valamennyi szaktudományban, ismernie kell a játék pszichológiáját, a különböző játéktípusokat, azok sajátosságait és pedagógiai funkciójukat.

 

  • A megtervezettség

A pedagógus munkájának tervszerűnek kell lennie. Úgy kell beépítenie a játékokat a tanulás folyamatába, hogy azok segítsék, ne pedig akadályozzák az iskolai sikert, növeljék az iskolai teljesítményt. Noha a játék komplex módon járul hozzá a gyermeki személyiség fejlesztéséhez, a tanítónak figyelembe kell vennie, hogy melyik játék, milyen képességet fejleszt legfőképp, és azokat kell csoportosítania, rendszereznie, a nehézségi fokuk és a tartalmuk szerint. Ez céltudatos, rendszerező és előre megtervezett munkát igényel. Ha nem így fogjuk fel, akkor, noha az idő kellemesen telik, a játék nem éri el a célját, nem tudjuk hasznosítani, eredménnyé váltani a játék nyújtotta lehetőségeket, így azt is mondhatjuk, hogy bár kellemes, de fölösleges időtöltés lesz.

 

  • A játékhangulat megteremtése

Ahhoz, hogy a játék valóban eredményes legyen, a tanítónak meg kell teremtenie a megfelelő játékhangulatot. A játék csak akkor okoz igazi örömet, ha a hangulat meghitt, oldott, egészséges, mindenki jól érzi magát, és kedve van játszani, szabadon szárnyalni. Ezt a jó hangulatot nagymértékben meghatározza a tanító játékstílusa.

 

  • A játszani tudás

Fontos, hogy a tanító szeressen játszani. A gyerekek ezt hamar megérzik, könnyen feloldódnak és, mivel a tanító számukra mintakép, azonnal követik, még a bátortalanabbak is. Arról nem is szólva, milyen nagy élmény nekik, ha a tanítójukkal együtt játszhatnak, kapcsolatba, testközelbe kerülhetnek vele, játszótársuknak tekinthetik.

 

  • Az empátia készség

A pedagógusnak bele kell élnie magát a játékba, a megadott szerepbe, éppen úgy, mint a gyereknek, és ez már empátiát feltételez. Csak így tudja megérteni a gyerekek játékát, megoldani a felmerülő nehézségeket, és csak így tudhat megfelelő játékviselkedést kinyilvánítani.

 

  • A gyerekszeretet

A jó hangulat megteremtésének egy másik elengedhetetlen feltétele az, hogy a tanítónak minden gyermeket szeretnie kell. A problémás gyereket talán még jobban, mert ő fokozottabb törődést, odafigyelést igényel. A jó pedagógus egy kicsit saját gyerekeinek érzi tanítványait.

  • A jó szervezés

Ahhoz, hogy mindenki élvezhesse a játékot, a játéknak gördülékenyen kell lezajlania, ezért a tanítónak jó szervezőnek kell lennie. Elsősorban a jó előadó - képesség, a szemléletes magyarázóképesség szükséges, másodsorban a játék során felmerülő problémákat a tanító tapasztalata, fantáziája és találékonysága tudja megoldani, ezúton is kreativitásra serkentve a gyereket.

 

  • Az igazságosság és következetesség

Az eddig felsoroltak a tanító képességeire vonatkoztak, a továbbiak a jellemére. Mindezek mellett, a tanítónak igazságosnak és következetesnek kell lennie. Ezek a jellemvonások főleg olyan játéktípusoknál elengedhetetlenek, amelyeknél nélkülözhetetlen az értékelés. Ha a részrehajlásnak csak egy csírája is megjelenik, a gyerekek azonnal érzékelik, és elmegy a kedvük a játéktól.

 

2. OBJEKTÍV FELTÉTELEK

 

Ahhoz, hogy a gyerek játéka teljes gazdagságában kibontakozhasson, bizonyos alapfeltételeket kell biztosítanunk: elegendő időt, megfelelő helyet és a szükséges játékeszközöket. Nem mindegy, hogy a gyerek milyen körülmények között játszik és mivel. Ezért lehetőségeink szerint olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek kedvezően hatnak a játék kialakulására, a gyerek játékkedvére, amelyek segítségével a játék tartalmasabbá és sokoldalúbbá válik.

 

2.1.A játékidő

Az óvodás akár minden idejét szívesen tölti játszással, akár reggeltől estig is eljátszik, de az iskoláskorú gyereknek egy másik tevékenység válik fontossá: a tanulás. Ezért a tanítóknak, a játékot a tanulás keretei közé kell szorítaniuk, egyszóval nem játszhatunk mindig, de erre nem is lenne igény a gyerek részéről sem. Azonban a játékidőt nem szabad megsértenünk.

Mennyi a játékidő? A játék magyarázatától a játék lefolyásán át az értékeléséig eltelt idő. Sőt arra is időt kell szakítanunk, hogy egy játékot kétszer, háromszor is eljátszunk egymás után, ez növeli a játékkedvet, mert a gyerekek egyre jobban teljesítenek s annak a veszélye sem áll fenn, hogy megunják.

 

2.2. A játékhely

Hol játszanak a gyerekek?

  • A helynek, ahol a játék zajlik megfelelőnek kell lennie, a gyerekek mozgásigényét teljes mértékben ki kell elégítenie.
  • Ha kicsi a tantermünk, akkor olyan játékokat alkalmazhatunk, amelyben kevés a mozgás.
  • De nem szűkíthetjük így le a lehetőségeket, más helyet is keresnünk kell a sok mozgást igénylő játékokhoz. Ez az intézményben lehet a tornaterem, az udvar vagy egy kirándulás alkalmával lehet az erdő, a mező.

A gyermekek igényei

  • Az óvodások a felnőttek közelében érzik magukat védettségben, biztonságban;
  • Az iskolások a függetlenséget szeretik, szívesen vonulnak olyan helyekre, ahol kizárólag egymás társaságában lehetnek.

 

A játékterek fajtái

  • Természetes (szabad) terek: erdők, ligetek, utcák, terek, padlás, pince, stb.
  • Mesterséges (kötött) terek: a felnőttek által kijelölt játszóhelyek, iskolai, óvodai játszóterek, vidámparkok, játékbirodalmak (Disneyland, Legoland).

A játékterek típusai

  • Tagolt játékterek – a funkciók elkülönülése a tevékenységtől, a játék jellegétől függően:

-        közös terek « egyéni játékra alkalmas terek;

-        nagy tér (mozgáshoz) « intim kuckók (családi játékokhoz, fantáziajátékokhoz, barkácsoláshoz);

-        zajos helyek (pl. kockázáshoz) « csendes zugok (pihenéshez, elvonuláshoz).

  • Változtatható, rugalmasan átalakítható játékterek:

-        a gyerekekkel való megbeszélés eredményeképp közösen átrendezhető;

-        a rendezés a játék része,

(kevésbé rombolnak a gyerekek, ha maguk alakíthatják ki a játék színhelyét (S.Millar).

  • Átjárható játékterek.

Példák:

*      családi játékok tere               -   szobai és konyhai kellékekkel és imitációs kiegészítőkkel;

*      mesekuckó, olvasóhely         -   nyugalmas hely puha párnákkal, szőnyeggel, könyvekkel;

*      építőjátékok tere                   -   fakockákkal, kirakó és összerakó játékokkal;

*      rajzolás, festés,                      -   kézmosóval,mosogatóval,
gyurmázás, barkácsolás helye megfelelő eszköztárral – szerszámokkal;

*      kísérletező hely                     -   természetes anyagokkal és felszereléssel (mágnes, nagyító...);

*      mozgásos játékok helye        -   tornaterem, udvar (rögzített játékokkal és kéziszerekkel);

*      az énekes játékok tere           -   hangadó játékokkal, kellékekkel, bábokkal.

 

2.3.      A játékeszközök

 

Mivel játszanak a gyerekek?

 

  • A játékszerek főleg az óvodáskorú gyerek játékának elengedhetetlen tartozékai.
  • A kisiskolás már magasabb fejlettségi szinten van, neki könnyebben megy az elvonatkoztatás, ezért  számára nem mindig szükségesek a játékeszközök.
  • Amennyiben játékeszközöket használunk (labda, babzsák stb.), azoknak esztétikusoknak, tisztáknak kell lenniük, valamint színben, méretben, funkcionalitásban meg kell felelniük a gyerekek igényeinek, és fel kell kelteniük az érdeklődésüket és játékkedvüket.

 

A játékszerek eredete

  • poligenetikus:  a világ minden tájékán hasonló formák jelennek meg

-természetes alapanyagok;

-elemi formák (gömb –  labda: az alapforma maradt, a minőség változott);

-elemi mozgások (csigák, forgók…).

  • monogenetikus: egy meghatározott helyen keletkezik és innen terjed széjjel.

 

A jó játéktárgyak maguk is játszanak a játszóval”

  • egyszerre lehetnek tárgyak és szimbólumok;
  • részben ismertek, rendelkeznek ismeretlen tulajdonsággal is;
  • alkalmat adnak a próbálkozásra, a felfedezésre;
  • megmozgatják a fantáziát, beemelik a véletlent.

 

Játékeszközök az óvodában:

  • Saját test (kéz, hang);
  • Természetben található           -anyagok (homok, víz, sár, kavics...);

-tárgyak (virágok, termések, állati szőr, csont...);

  • Nem játék céljára készült tárgyak (bútorok, edények, takarók, gombok, fonalak...);
  • Kiegészítő kellékek (sapkák, koronák, párták; szoknyák, ruhák, ingek…);
  • Játékszerek. A játék céljára előállított eszköz legyen:

-        sokféle, de ne túl sok;

-        személyes jellegű (pl. a babáknak legyen neve, kora; a szülők varrhatják a ruhájukat,
a nagymama kertjéből hozott gyümölcsből készítsék el a gyümölcssalátát...);

-        hozzáférhető, elérhető magasságú polcokon.

 

A játékeszközök kritériumai

 

Pedagógiai kritériumok:

  • Az életkornak megfelelő;
  • Biztonságos;
  • Könnyen tisztítható;
  • Viszonylag tartós;
  • Esztétikus.

 

Jogi előírások:

A játékok biztonságáról jogszabály is rendelkezik. Előírja azokat a követelményeket, amelyek a játékok biztonságosságát befolyásolják (a játékok mérete, anyaga – pl. nyálban oldódó festék – , használat során fellépő kockázati tényezők…).

 

Hagyományos játékszerek

Egyes munkaeszközök, tárgyak túlélték az eredeti funkciót, és mára játékszerré váltak: pörgettyűk, keljfeljancsik, kötéljátékok, fonaljátékok, gólyaláb, karika, kötéllétra, parittya, ijesztgetők: csörgők, kereplők, forgók, töklámpás...

 

 

Következtetés:

Noha a játékidő, a játékhely és a játékszerek objektív feltételei a játéknak, ezek elsősorban az intézmény felszereltségétől, és nem a tanítótól függnek. A tanító mégis befolyásolhatja az e téren felmerülő hiányosságokat: találékonyságával, kreativitásával csökkentheti ezeket.

 

V.FEJEZET

A JÁTÉKOK OSZTÁLYOZÁSA

 

  1. A megjelenés időrendje szerint

Charlotte Bühler, a gyermeklélektannak a bécsi iskolához tartozó képviselője, a gyerekkorban a játék több egymást követő típusát különbözteti meg:

 

  • A funkciójáték nagyrészt a csecsemőkor játéka, amelyben a tevékenységi szükséglet az indíték. Élete első évében a gyermek a különböző mozdulatok összehangolását tanulja meg. A játék tárgya új, kialakulóban lévő, de még nem állandósult eredmény ismételgetése. Játék maga a tevékenység, a mászás, a tipegés, a végtagmozgatás, az ütögetés, a tárgyak húzása. Valójában a gyereknél minden lehet játék, de nem minden az, sőt egy formájában és gesztusrendszerében azonos viselkedés is lehet egyszer játék, másszor tevékenység, cselekvés.

Mi különbözteti meg a játékot a gyerek sok más tevékenységétől? A játéktevékenység örömszínezete, a nyilvánvaló funkcióöröm.

 

  • A szerepjáték az a játéktípus, ahol a gyerek képzeletének támogatásával valamilyen szerepbe éli bele magát. Ez a típus a második életév kezdetén jelentkezik, óvodáskorban teljesedik ki, és körülbelül öt éves korig az uralkodó játékforma. Ennek a játékformának a keretén belül a gyerek egy-egy szerep jellegzetességeit a valóságnak megfelelően éli meg. Itt nagy szerepe van a megfigyelésnek és az utánzásnak. Ilyen típusú játék a doktorosdi, a babázás, az anyás-apás. A témamegválasztást a kicsiknél a cselekvés, nagyobbaknál a tárgy, a legnagyobbaknál a szerep hordozza a témát. A szerepjáték önmagáért való aktív tevékenység, amely nagymértékben csökkenti a feszültséget, ebből származik a játék öröme. Tulajdonképpen a gyerek tapasztalatait, ismereteit, megfigyeléseit, elképzeléseit és az ezekhez fűződő érzelmeit tükrözi. A szerepjáték egyik fajtája a bábjáték és a drámajáték, ami az alkotó képzeletre és a kreatív képességre épül és szintén nagy feszültség- és gátláscsökkentő hatású.

 

  • Az alkotó (konstrukciós) játék alatt a gyerek valamit alkot, ez magasabb pszichikus funkciókat feltételez. A céltudatos cselekvés válik a játéktevékenység alapjává. Ennek során a gyerek megismerkedik a tárggyal, mint anyaggal és megtanulja a vele való manipulálást. Ilyen játék az építés, a rajzolás, a gyurmázás, a barkácsolás. A játékörömöt az alkotás öröme, a tevékenység sikeressége adja. Az iskoláskor kezdetén a konstrukciós játékok fokozatosan átalakulnak a kézimunkálásba, amelyben még inkább érvényesül a céltudatosság és az igyekezet, hogy a megalkotott darab minél jobban hasonlítson a mintadarabra.

 

  • A szabályjáték már az iskoláskor játékformáját képviseli, ugyanis a kisiskoláskorú gyerek számára fontossá válik a szabályok betartása. A szabályjáték egy képzeletbeli szituációjú szerepjátékból fejlődött ki, de lényegesen különbözik már tőle. Ehhez a játéktípushoz már magasabb szintű személyiségfejlettség szükséges. A gyereknek fokozottabb mértékben kell önkorlátozást tanúsítania. Ugyanakkor szükségessé válik a játék során az önértékelés, saját képességeinek, lehetőségeinek felmérése, rendszerezése. A játékörömöt a teljesítés öröme, a saját képességeinek a végletekig való felhasználása és a versenyszellem átélése adja. A szabályjátékok lehetnek versenyek, társas játékok. A társas játék egy magasabb fejlettségi szintet igényel, hatékonyan csak a kisiskoláskortól lehet alkalmazni.

 

 

 

2. A szervezés alapján is lehet csoportosítani a játékokat:

  • Szabad, spontánul kialakult játékok.
  • Szervezett játékok, amelyeket valamilyen cél elérése érdekében terveznek meg. Az utóbbiak csoportjába tartozik a didaktikus játék, ami egy oktatást elősegítő módszer. Voltaképpen nem más, mint a játékfeladatba kapcsolódó előkészítő műveletek sorozata. Nem alapvető játéktevékenység, jelentősége abban van, hogy a gyerek intellektuális műveleteinek fejlődését biztosítja. Ez a játszva tanulás módszere.

 

  1. A résztvevők száma szerint vannak:
  • Egyéni játékok,
  • Csoportos játékok.

 

4.  Piaget játékelmélete

Jean Piaget (1896-1980) svájci-francia gyermekpszichológus, rendszeralkotó. Feltárja a gyermeki gondolkodás szerveződését, a felnőtt gondolkodástól eltérő minőségi különbözőségeit.

Megközelítése: biológiai-pszichológiai- filozófiai (ismeretelméleti).

 

Módszerei

A megfigyelés: természetes feltételek között kísérte figyelemmel három lánya fejlődését, jegyzőkönyvben rögzítette tapasztalatait. Ezeket foglalta össze Szimbólumképzés gyermekkorban című tanulmányában.

A klinikai módszer:beszélgetés során a felnőtt követi a gyermek képzetáramlását és tereli a kritikus kérdés (de nem a megoldás) felé.

 

JÁTÉKELMÉLETE

A játékalkalmazkodási forma

A gyermek elméleteket (sémákat: belső reprezentációkat) alkot arról, hogyan működik a fizikai és a társas világ. A gyermek megpróbálja megérteni az új tárgyakat és eseményeket, szembesíti a benyomásait az aktuális sémáival (a külső valóság – belső séma). Alkalmazkodás során az egyik, vagy a másik kap hangsúlyt (attól függ, melyikből visz be többet a cselekvésbe).

Az alkalmazkodás kétféle formája az akkomodáció és az asszimiláció.

  • Akkomodáció
    • Olyan működés, amellyel a szervezet a külső körülményhez igazítja önmagát;
    • Hozzáilleszti a saját belső sémáját az új benyomáshoz;
    • A külső minta fokozottan érvényesül;
    • A régi belső séma nem megfelelő – elhalványodik, módosul, átdolgozódik;
    • Akkomodációs tevékenység: az utánzáson alapuló játék.
    • Asszimiláció során
      • A belső séma az uralkodó;
      • A gyermek saját sémáinak megfelelően elrendezi a világról szerzett benyomásait;
      • Az új tapasztalati anyag beépül és elhalványul a korábban kialakult belső sémákban;
      • Az átdolgozást az emlékezés, a képzelet és a gondolkodás segíti;
      • A gyermek játékában az asszimilációs folyamatok vannak túlsúlyban;
      • Az asszimiláció tiszta formája: a szimbolikus játék / fantáziajáték.
      • Valóság, játék és fantázia

A játékban ötvöződik a két világ: a fantázia és a valóság:

Belső világ:vágy, álom, képzelet világa, minden lehetséges, nincsenek ellentmondások, örömelv.

Külső világ: realitás, racionalitás, rideg és korlátozó, ellentmondásos, realitáselv vezérli.

  • A gyermek a két világot jól megkülönbözteti: kettős tudat;
  • Nem hagyja magát becsapni azoktól a képzeleti sémáktól, amelyeket használ;
  • Egyszerre élvezi a képzelet szabad csapongását (úgy tesz, mintha elhinné);
  • Az egyre élethűbb utánzást (keresi a valóság és a megjelenítés közötti hasonlóságot);
  • Hátterében egyidejű kettős igény: 1) a valóságtól való elrugaszkodás;

                                                                               2) a valóság megfigyelése és utánzása áll.

  • Következménye: belső és a külső világ integrálódik;
  • A képzelőerőt módosítja (korlátozza) a valóság – igazodást kíván;
  • A valóság gazdagodik a személyes, az emberi (tudattalan) elemeivel; Nem úgy van, de eljátszható;
  • A gyermek kompromisszumot köt vágyai és a külső világ között.

 

A JÁTÉKOK RENDSZEREZÉSE

Jean Piaget a játékfajtákat az értelmi fejlődés szakaszainak megfelelően csoportosítja:

 

1. EXPLORÁCIÓS JÁTÉK (0-2 év);

  • Érzékszervi-mozgásos szakasz – a cselekvés az elsődleges;
  • A gyakorlójátékban megismétli minden új szerzeményét.(Később a szimbolikus játékban megismétli minden  új élményét szimbolikus képzetekkel);
  • Az én hangsúlyozása: a képességek gyakorlásával és a gyorsan eltűnő tapasztalatok újraélésével;
  • Az egyszerű gyakorlójátékokban az ugrálás, a futás, a mozgások és a manipuláció során a funkció öröme az elsődleges.

 

2. SZIMBOLIKUS JÁTÉK (2-7 év);

Az osztályozás szempontjai:

  • Projekció: -saját cselekvési sémáit vetíti ki más személyekre vagy tárgyakra;
                    -
    saját viselkedésének egyszerű előhívása, gyakorlása.
  • Introjekció: -más személyeket vagy tárgyakat utánoz;

-egyszerűen utánoz, vagy utánzott személynek mondja magát.

Szakaszai

I. szakasz: (2-4 éves korban).

A szimbolikus sémák kivetítése új tárgyakra

Két alapformáját írja le Piaget:

·         Az egyik az, amikor a kisgyermek saját cselekvését, viselkedését úgy utánozza, hogy mással végezteti. A mackóját sétáltatja, miközben ő is sétál.
·         A másik pedig az, amikor a másoknál megfigyelt cselekvést utánozza. Pl. padlót dörzsöl, mint a takarítónő.

Tárgy egyszerű asszimilációja másik tárgyhoz.

  • Az előzőek összetettebb formája, azzal a változással, az egyszerű mozdulatot megelőzi az asszimiláció.
Bonyolultabb




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 73
Tegnapi: 123
Heti: 887
Havi: 4 181
Össz.: 815 518

Látogatottság növelés
Oldal: A Játék pszichológiája és módszertana
BETEKINTÉS AZ ÓVODAI ÉLETBE - Goró Erzsébet óvónő - © 2008 - 2017 - ovodaivilag.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: óvodai projektek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »