BETEKINTÉS AZ ÓVODAI ÉLETBE - Goró Erzsébet óvónő

" Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített" - Chateubriand

BEVEZETÉS AZ ÓVODAI ZENEI
NEVELÉS MÓDSZERTANÁBA
1.1. A zenei nevelés módszertanának tárgya és feladata
A metodika görög szó ('methodosz' = út). Olyan út, amely valaminek a
nyomába ered, amelyen valamit elérünk.
A módszer valamilyen feladat megtervezésének, értelmezésének és megoldásának
elvi rendjét jelenti. Az oktatás módszereinek nevezzük a nevelő
ismeretnyújtó és a tanuló ismeretszerző közös munkájából eredő sajátos
oktatási eljárásokat, amelyek alkalmazásával elősegítjük az ismeretek elsajátítását,
a jártasságok, készségek kialakítását, a képességek fejlesztését.
A zenei nevelés módszere a zenei nevelés feladataiban meghatározott pedagógiai
és didaktikai elvek megvalósítását, ezen keresztül a gyermek személyiségének
formálását teszi lehetővé.
Az óvodai zenei nevelés módszertana az óvodában folyó zenei nevelés
kérdéseivel foglalkozik. Tárgya három téma köré csoportosítható:
– mit tanítsunk; vagyis milyen énekes, hangszeres anyag alkalmas az óvodáskorú
gyermek ének-zenei nevelésére;
– hogyan tanítsunk; vagyis milyen módszerek, eljárások segítségével és
milyen szervezési formák keretében érjük el a kívánt eredményt;
– nevelési feladatok, amit az előzőek segítségével igyekszünk megoldani.
Az óvodai zenei nevelés módszertanának feladata: megfelelő szakismeretek
nyújtása a zenei nevelés gyakorlatához, valamint az óvodai zenei nevelés
tervezéséhez és vezetéséhez szükséges jártasságok kialakítása. A szakismeretek
fontos részét alkotják a zeneelméleti és az óvodapedagógiai ismeretek. Az
oktató-nevelő tevékenység akkor válik eredményessé, ha az elméleti ismeretek
elsajátítása mellett a zenei képességek és az előadókészség is kellőképpen fejlett.
A képességek és készségek az óvoda énekes-játékos-hangszeres anyagának
rendszeres gyakorlásával, az ismeretanyag folyamatos bővítésével fejlődnek.
A zenei nevelés keretében a szép és kifejező énekléssel, zenei előadással
ismertetjük meg a gyermekeket. Ebből következik, hogy ez a speciális nevelési
tevékenység az esztétikai nevelés körébe tartozik.
1.2. A zenei nevelés helye az esztétikai nevelésben
Az esztétika (széptan) tudományosan fejtegeti a szépet. Az „esztétika”
szó görög „aithesis”-ből (érzéki észlelés, érzékszerveinkkel való észrevétel)
ered. Baumgarten Gottlieb Sándor hallei tanár (1714–1762) alkotta a szót a
tudomány számára, amely a szépet tudományos alapon tárgyalja.
4
Az óvodai esztétikai nevelés szoros egységben áll az erkölcsi, értelmi és
testneveléssel. Az óvónő az esztétikai nevelés során a gyermekeket a szép
észrevételére és annak igényére neveli. Megalapozza zenei ízlésüket, elmélyíti
érzelmi életüket, fejleszti alkotóképességüket, készségeiket és szokásaikat.
Az óvodai esztétikai nevelés egyik alappillére a zenei nevelés. Az ének, a
zene az óvodás gyermek számára az élmény és ismeretszerzés szempontjából
kiemelt fontosságú; mert:
– a zenei hatás folyamatos, a ritmuson, a lüktetésen és a dallamon keresztül
hat;
– közvetlen érzelmi hatás éri a gyermeket, mivel a dalt élő személy adja
elő és a gyermekek közösen hallgatják majd éneklik;
– az éneklés legtöbbször játékkal párosul, ez fokozza a gyermek örömét,
egyben erősíti a biztonságérzetét és fejleszti alkalmazkodóképességét;
– a szabályosan ismétlődő játékos mozdulatok a gyermeket fegyelemre
nevelik;
– a zenei befogadás természetes módon történik: a gyermek a sokszor
hallott dallamot elraktározza az emlékezetében, majd később visszaidézi;
– a zenei élmény hozzásegíti a gyermeket környezete jobb megismeréséhez;
– a zene által a gyermek érzelmileg kiegyensúlyozottá válik, belső feszültsége
feloldódik, megnyugszik;
– a dalok által színesebbé és változatosabbá válik a gyermek érzelemvilága,
és megtanulja kifejezni érzéseit.
1.3. Az esztétikai tevékenységek formái
Az óvodai esztétikai nevelés a zenei nevelés keretén belül zenei tevékenységek
formájában valósul meg. Ezek a következők:
a) Befogadó tevékenység – ez egy belső folyamat, ami nem látható, ezért
nehezen is ellenőrizhető. A gyermek a tapasztalatait az érzékszervein keresztül
szerzi: hangrezgést, fényt, színt észlel. Művészi befogadásról akkor beszélünk,
ha a tapasztalatokhoz érzelem társul, rácsodálkoznak a zenére, élvezik azt, és
élményeik közé sorolják. Ezekből az elraktározott élményekből alakul ki a
későbbiek folyamán az éneklési kedv, a ritmikus mozgás, a dúdolás. A zenei
élmények folyamatosan gyarapodnak. Hogy pozitív hatásúak legyenek, fontos,
hogy a gyermeknek több művészi élményben legyen része. Ez a feltétele annak,
hogy felnőtt korára kialakuljon a művészi értékek iránti igénye.
b) Előadó tevékenység – nem más, mint egy zenemű bemutatása,
melynek során az előadó újraalkotja a művet, mert saját érzelmein, gondolatain,
egyéniségén keresztül közelíti az előadandó darabot. Az óvodákban az előadó
5
tevékenység a gyermekdalok, egyszerű népdalok éneklését, többszöri ismétlését
jelenti. Az újraalkotás itt leginkább a népi énekes játékok által valósítható meg,
mert ezek előadása során lehetőség nyílik arra, hogy kis mértékben változtassunk
a ritmuson, dallamon, szövegen.
c) Zenei alkotótevékenység – egy összetett képesség a zenei problémák
meglátására, ezek zenei megoldására és új alkotások létrehozására. Az
óvodákban ez a tevékenység a ritmusjátékoknál, hallásfejlesztő játékoknál és a
hangszerkíséretnél nyilvánul meg. Az óvodai zenei alkotás nem más, mint egyszerű
mondókaszövegek ritmizálása és megzenésítése, mely a gyermek játékkedvéből
és zenei élményeiből fakad.
1.4. Az óvodai zenei nevelés célja és feladata
Az óvodai nevelés célja a gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődésének
elősegítése, a személyiség formálása és az iskolai oktató-nevelő munka megalapozása.
Ezt segíti elő az óvodában folyó rendszeres zenei nevelés.
A zene olyan emberformáló erővel bír, amely kihat az egész személyiségre,
fogékonnyá teszi a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását.
A rendszeres zenei nevelés fejleszti a gyermek megfigyelőképességét,
emlékezetét, serkenti gondolkodását, logikus gondolkodásra készteti, tehát
nagymértékben elősegíti értelmi fejlődését. A zene elemei külön – külön is
értékes nevelő eszközök. A ritmus fejleszti a figyelmet, a koncentrációt és a
határozottságot. A dallam az érzésvilágot nyitja meg. A dinamika, a hangszín a
hallást élesíti. Az éneklésnek – mivel a helyes légzés erősíti a hangadó szerveket
– testnevelő hatása is van. A közös éneklés fegyelmezettséget, önuralmat kíván,
ezáltal fejlődik a gyermek akaratereje is.
Kodály kiemeli a zene nemzetnevelő szerepét. Szerinte: „Az óvodás
korban kell lerakni a nemzeti hovatartozás alapjait. A tudatalatti nemzeti
vonások legjobb megalapozója a néphagyomány, elsősorban a játék- és
gyermekdalaival.”
Elsősorban azonban a zenének, az éneknek a gyermek lelki életére,
hangulatára gyakorolt hatása jelentős. Zenei élményt az óvodában elsősorban a
közös éneklés nyújt. Ez határozza meg valójában a zenei nevelés feladatait: a
zenei képességek fejlesztését, az énekhang ápolását, a zenei továbbfejlődés
megalapozását, a zene megkedveltetését, az esztétikai érzék fejlesztését.
6
1.5. A zenei nevelés didaktikai elvei
A sikeres zenei nevelés egyik feltétele az alapvető didaktikai elvek
betartása.
a) Az aktív alkotómunka elve. A mai zenei nevelés az aktív alkotómunka
elvét helyezi előtérbe. Az aktivitás az a tevékenység, amelyet az ember külső
vagy belső indíttatásra végez. Az óvodás és kisiskolás gyermekeknél az aktivitás
egybefonódik a zene iránti érdeklődéssel, mozgásigénnyel, játékkal, utánzási
készséggel, ami a kíváncsiságból és fantáziából ered. Az aktív alkotómunka
másik feltétele a pedagógus munkája.
b) A zenei nevelés másik elve a szemléletesség elve. A zenét a hallószerven
keresztül érzékeljük. Itt a zenei hang lesz a szemléltető eszköz. Mivel
számíthatunk a gyermek utánzókészségére, ezért legjobb szemléltetés az óvónő
éneke. A vizuális szemléltetés (képek, tárgyak) itt másodlagos, ugyanúgy, mint a
verbális (mese, vers).
c) A korhozmértség elvét fontos betartani a dalok, zenehallgatási darabok,
énekesjátékok kiválasztásánál. Betartásával biztosítjuk a gyermekek egyenletes
megterhelését. Amennyiben a korukhoz mérten nehéz, igényes feladatok elé
állítjuk őket, nem lesznek képesek ezeket a feladatokat megoldani, túlterheljük
őket, elveszítik önbizalmukat. Ellenkező esetben, tehát ha túl könnyű a feladat,
untatjuk őket, és nem biztosítjuk fejlődésüket. Hogy a követelmény korhozmért
legyen, egyformán fontos a gyermek lelki, testi és zenei fejlettségi szintjének
pontos ismerete. Ez ellen az elv ellen legtöbbször a dalok kiválasztásánál
vétenek, ahol a dalok hangkészlete túlhaladja a gyermekek hangterjedelmét.
d) A fokozatosság elve az egyszerűtől az összetett felé, az ismerttől az
ismeretlen felé, a közelebbitől a távolabbi felé, a konkréttól az absztrakt felé
való haladást hangsúlyozza.
e) A céltudatosság és következetesség elvének feltétele a zenei nevelés
céljainak és feladatainak pontos ismerete. Állandóan tudatosítani kell, hogy
milyen célt akarunk elérni. Elengedhetetlen a zenei képzés pontos megtervezése,
és a hatásos oktatási módszerek alkalmazása.
f) A tudatosság elvének alapja, hogy a gyermek ismerje fel, tudatosítsa zenei
tevékenységének lényegét (például: azért ringatjuk a babát, mert el akarjuk
altatni, vagy azért énekeljük az altatót halkan, mert el szeretnénk altatni).
g) Az egyéni bánásmód elve. Minden gyermek más-más zenei képességekkel
rendelkezik. Külön figyelmet kell szentelnünk a zeneileg kevésbé fejlett
gyermeknek, többet kell vele foglalkoznunk. A tehetségesebbeknek igényesebb
feladatokat adhatunk, hogy képességeiknek megfelelően fejlődjenek tovább.
7
1.6. A jó óvónő tulajdonságai
Az óvónő a pedagógiai tevékenység központi tényezője. Személyisége
meghatározó a zenei nevelés folyamán is. Tulajdonságait a zenei foglalkozás
irányításának (vezetésének) követelményei szempontjából 3 csoportba oszthatjuk:
a) Általános emberi tulajdonságok
Az óvónő legyen bizalomkeltő, munkájában legyen kötelességtudó és
következetes, határozott, de nem merev, fölényeskedő, elbizakodott. Magatartása
legyen nyugodt, derűs, de ugyanakkor komoly és mértéktartó. A rábízott
gyermekekkel foglalkozzon lelkiismeretesen, forduljon hozzájuk szeretettel.
Legyen mindig pontos és példamutató. Közeledjen jóindulattal a gyermekekhez.
Legyen igazságos a gyermekek elbírálásában, értékelésében, kerülje a
részrehajlást, kivételezést. Legyen rendszerető, tanítványaitól is követelje meg a
rendet.
b) A zenei képzettség feltételei
Az óvónő legyen minden munkájában alapos. Ismerje jól az anyagot,
amit tanít, ismerje azt egészében és részleteiben, ismerje összefüggéseiben és
távlataiban.
Fejlessze állandóan szaktudását, kísérje figyelemmel a szakirodalmat. Ne
idegenkedjen az újtól, hiszen a zenei nevelés is állandóan fejlődik, megújuláson
megy keresztül. Zeneileg legyen jól felkészült, hogy félelem nélkül énekelhessen
és játszhassa el a szükséges zenei anyagot.
c) A pedagógiai munka minősége
Az óvónőnek nemcsak tanítania, hanem nevelnie is kell. Legyen jó
emberismerő, különösen növendékeit ismerje meg jól, hogy az alkalmazott
módszereit rugalmasan kezelhesse. Ismerje a gyermeklélektant, a gyermek fejlődésének
törvényszerűségeit, kísérje figyelemmel növendékei zenei életének
kibontakozását.
Tudja fegyelmezni önmagát és növendékeit. Fegyelem nélkül a közösségi
munka lehetetlen. A foglalkozásra való felkészülés során legyen gondos és
körültekintő. Sose álljon készületlenül a gyermek elé. Legyen optimista, bízzék
munkája sikerében akkor is, ha ez nem mutatkozik azonnal. Kerüljön a munkájában
minden öncélúságot. Legyen türelmes. Növendékeit az életre készítse
fel.
8
2. A ZENEI KÉPESSÉGEK ÉS KÉSZSÉGEK
A gyermek születésekor különböző hajlamokkal rendelkezik, amelyek a
környezettől és a neveléstől függően különböző irányban fejlődnek. Ugyanolyan
hajlamokkal az egyik esetben nagy tehetség fejlődik ki, a másikban pedig
középszerűség.
Megfelelő feltételek mellett a hajlamok képességekké fejlődnek.
A képesség az embernek valamilyen tevékenységre való alkalmasságát
jelenti. A zenei képesség zenei ráhatás és zenei tevékenység közben alakul ki.
Paul Michel a zenei képességek négy csoportját különíti el:
– zenei hallásként jelölt képességek: érzékelési, differenciáló képességek
(hangmagasság iránti érzék, hangszínérzék, metrum-, ritmus-, tempóérzék),
észlelési képességek (nagyobb zenei egységek – dallam, motívum, téma, ritmikai
tagolódás – megfigyelésének képessége);
– emlékezeti képességek a hangok, hangcsoportok, hangsorozatok
minőségére, erősségére, időtartamára való emlékezés;
– motorikus képességek: lehetővé teszik a zenei anyag hangszeren vagy
énekhangon történő előadását;
– szellemi képzelőerő: képzelőerő (belső hallás), gondolkodás
(formaérzék – a zenemű felépítésének érzékelése).
Az óvodai zenei nevelésben többek között ezeket a képességeket
fejlesztjük.
A zenei hajlamokkal rendelkező gyermekben a képességek játékosan,
kevés gyakorlással, szinte észrevétlenül fejlődnek. A legtöbb gyermeknél
azonban a zenei képességek fejlődése csak alapos, tervszerű nevelőmunkával és
sok gyakorlással érhető el. A legtöbb gyermekben kifejleszthetők ezek a képességek.
Egyedül abban az esetben nem fejlődnek, ha a gyermeknél kóros elváltozások
tapasztalhatók, vagy ha a zenei ráhatások a kellő időben elmaradtak. A
gyakorlatlanság mellett a gátlások is a fejlődés elmaradásához vezethetnek. A
gátlásoknak többféle oka lehet:
– a gyermek tudatában van saját hiányosságainak, ezért nem mer
énekelni;
– nevelési hiba eredménye: „botfülűnek” nevezik, elhallgattatják a
bizonytalanul intonáló gyermeket;
– lelki megrázkódtatás érte.
Ahhoz, hogy a zenei képességek fejlődésnek induljanak, sokszori,
ismétlődő akusztikus hatás szükséges. Kezdetben fontos, hogy ez a hatás
ritmusban, hangmagasságban, hangszínben és tempóban ugyanolyan legyen,
mint amilyen előadására a gyermek is képes. Ezért az óvónő előadásának alkalmazkodnia
kell a gyermek hangmagasságához, mozgási lehetőségeihez.
9
Az egyes képességeket speciális képességfejlesztő gyakorlatokkal és
didaktikai játékokkal fejleszthetjük.
A zenei nevelésen belül a képességek és a készségek szoros kölcsönhatásban
vannak egymással.
A készség gyakorlattal, gyakorlással megszerzett képességet, ügyességet
jelent. A zenei készségek kialakulásánál a zenei tevékenységek meghatározott
összetevői automatizálódnak. A készségek tulajdonképpen a képességek alapját
képezik, de egyben a képességfejlesztés eredményei is. Pl.: ha egy gyermekkel
sok azonos típusú ritmusgyakorlatot végeztetünk – a ritmikai egység ráismerésének,
felfogásának, reprodukálásának és alkalmazásának a készségét alakítjuk
ki nála –, egyben fejlesztjük a ritmusérzékét, ami a zenei képességek
rendszerébe tartozik.
A zenei nevelésben a képességfejlesztés megelőzi a készségfejlesztést. Az
óvodában alapvetően képességfejlesztés folyik, mert az itt folyó zenei tevékenységek
közül csak kevés kerül tudatosításra.
2.1. A gyermek zenei fejlődése
A gyermek zenei fejlődése szoros összefüggésben van az általános testi és
szellemi fejlődésével. Érzékelése mindjárt a születés után fejlődésnek indul.
Már a csecsemőkorban működésbe lép valamennyi érzékszerv. Születése után
legelőször az egyensúlyérzék jelentkezik, majd néhány nap múlva a hallás is,
legutoljára pedig a mozgási érzékelés.
A kisgyermek születésétől fogva élénken reagál a helyváltoztatásra és
ringatásra. A ritmikus zörejeket, hangokat már féléves kora előtt szívesen
hallgatja. A második félévben már ritmikus testmozgással kíséri a mondókát,
éneket, zenét.
Hintázó, önmagát ringató és táncos ritmikus mozgások minden egészséges
gyermeknél megfigyelhetők. Ülő helyzetben törzsével előre bólogat, állva
korlátba kapaszkodik és karjának hajlításával, nyújtásával előre-hátra ringatózik.
Állva apró térdrugózásokat végez, kis terpeszben testsúlyát egyik lábáról a
másikra áthelyezve táncol. Ezeket a mozgásokat zene nélkül is ismételgeti.
A gyermek hangadása és mozgása egész pici kortól szorosan együtt jár: a
gőgicséléshez mozgás, a mozgáshoz gőgicsélés, kiáltozás és az énekléshez
hasonló hangok társulnak.
Az első beszédkísérletei is közelebb állnak a zenéhez, mint a beszédhez. A
megismert állatoknak, tárgyaknak, jelenségeknek nevét hangjuk utánzásával
képezi.
A gyermek hangszalagja születéskor 5 mm hosszúságú. Növekedni
hatéves kortól kezd. Ekkor évenként 1–1 mm-t növekszik a mutálásig. A hangszalag
mérete 5 éves kortól kb. annyi mm, ahány éves a gyermek.
10
Énekelni a második év végére kezd. Ez az énekhang azonban még
nagyon közel áll a beszédhez. A hangszalagok fejletlensége és a hangképző
szervek kis mérete miatt a gyermek csak kis hangterjedelemben képes énekelni.
Általában akkora hangtávolságban énekel, ahány éves. Tehát hároméves gyermektől
szó-mi és mi-re-dó hangkészletű dalok éneklését várhatjuk, a hatévestől
pedig pentaton dó-lá hangterjedelmű dalokét.
A gyermek fő tevékenysége a játék. Ebben éli ki mozgásigényét, ezen
keresztül szerzi ismereteit, ezzel fejezi ki érzelmeit és gyűjti élményeit. A zene
ritmusa szabályos mozgásra készteti. A mozgás hároméves gyermeknél még
nem elég határozott, rendezett. Tempója lassú, ingadozó. Mindennek oka a
testi és idegrendszeri fejletlenség, a figyelem ingadozása, az önuralom hiánya. A
három óvodai év alatt a bizonytalan mozgás határozottá, szabályossá rendeződik,
tempója felgyorsul.
A gyermeknek erősen fejlett az utánzó ösztöne. Ezt kihasználva a tanulása
is erre épül.
Mivel a gyermek érzelmi lény, a világot is az érzelmein keresztül közelíti
meg, ezért a gyermeket megközelíteni is az érzelmein keresztül lehet. Ebben
nyújt segítséget az óvónőnek a zene, amely érzéseket, hangulatokat közvetít.
Az óvodába kerülő gyermek még egyedül játszik, de hamarosan érdeklődni
kezd társai iránt, önuralma lassan fejlődésnek indul, így alkalmassá válik a
közös játékra és közös zenélésre.
A kisgyermek zenehallgatása néma együtténekléssel jár, és az átélés legtöbbször
ritmikus mozgásban nyilvánul meg: bólogatás, ütögetés lábbal vagy kézzel,
álló helyzetben ringó táncmozdulatok. A kisebb gyermek ösztönösen együtt énekli
az ismert dallamokat az előadóval, a nagyobbak már rendelkeznek annyi
önuralommal, hogy képesek végighallgatni az ismerős dalokat beleéneklés nélkül.
Az alkotótevékenység a kisgyermeknél még gátlástalanul jelentkezik. Bármilyen
ritmusba szedett vagy szedhető mondatot szívesen énekel egy ismert dal
mintájára.
2.2. A gyermek fejlődése óvodáskorban
A gyermek hároméves korában egy sor, különböző mértékben kifejlődött
képességgel lép az óvodába. Ezeknek szintjét a gyermek testi és szellemi fejlettsége
és az addig szerzett élmények határozzák meg.
A gyermekek általában három évet töltenek az óvodában, ezt a három
évet a nevelés és oktatás egységes folyamatának kell tekintenünk. A korszerű
óvodai oktatás arra törekszik, hogy a gyermek ismereteit ne csak verbálisan,
elvontan, hanem cselekvő és gondolkodó tevékenység útján szerezze. Az
óvodai zenei nevelésben ez az éneklésen és közvetlen élményen alapuló ismeretszerzést
jelenti.
11
A kiscsoportosok az év végén már önként részt vesznek a közös
éneklésben. Az óvónő segítségével csoportosan együtt énekelnek az egyvonalas
d és h hangok között. Éneklés és játék közben kialakul a csoport egyöntetű
tempója, játékos mozdulataikat megközelítően egyszerre és ritmikusan végzik.
Az előírt dalanyagot amennyire lehetséges tisztán és biztosan képesek énekelni.
A mondókákat ízlésesen kiemelt hangsúllyal, a természetes beszéd hanglejtésének
megfelelően mondják. Megkülönböztetik a magasabb-mélyebb hangokat,
és kézzel jelzik, amit hallottak, énekeltek. Képesek néhány percig az óvónő énekes
vagy hangszeres előadására figyelni.
A középső csoportosok közös tevékenységén már bizonyos fokú biztonság
tapasztalható. Éneklésük közepes hangerővel, tisztán szól az egyvonalas és
a kétvonalas c között. A tisztaság a dallamon és a szövegmondáson egyformán
érzékelhető. Képesek átvenni a megváltozott kezdőhangot. Játékos mozdulataik
ritmikusak és esztétikusak. A megtanult anyagot teljes biztonsággal
tudják előadni az óvónő kezdése után, majd óvónői segítséggel egyenként is.
Az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát egyénileg is hangoztatják. Ritmushangszerük
a dob és a triangulum.
A nagycsoportosok zenei tevékenységei mindinkább tudatossá, önállóvá
válnak. Játékos mozdulataikat, tánclépéseiket, könnyed, tiszta éneklésüket
figyelmesen illesztik társaik mozgásához, énekléséhez. A feladatokat, a játékban
vállalt szerepüket igyekeznek önállóan megoldani. Éneklésükön megjelenik a
dal jellegének kifejezése. Dalaikat az egyvonalas c és a kétvonalas d közötti
hangtávolságon belül éneklik. Az anyagot képesek olyan biztonsággal énekelni,
hogy azok csoportosan és egyénileg is tiszták, és már maguk is el tudják
kezdeni, óvónői segítség nélkül. Visszhangjátékaik csoportosan és egyénileg is
folyamatosak. Már önálló dallamalkotásra is képesek. Éneklés közben a dallam
haladási irányát a levegőbe rajzolják. Megtanulják a réztányér használatát. Már
maguk is kezdeményeznek egyszerű körjátékokat. Szívesen és figyelmesen
hallgatnak néhány perces muzsikát.
12
Felhasznált irodalom
1. Bors, É., Jókai, M.: Szólj, síp, szólj! SPN Bratislava 1993.
2. Fejesztő füzetek: Óvodai zenei nevelés. Megyei Pedagógiai Intézet, Nyíregyháza,
1992.
3. Forrai Katalin: Ének az óvodában. Zeneműkiadó, Bp. 1975.
4. Ittzés M., Róbert G.: Ének-zene az óvónői szakközépiskola 2. és 3. osztályai
számára. Tankönykiadó, Bp. 1990.
5. Kantor, Š.: Piesne pre najmenších. SPN, Bratislava, 1974.
6. Kodály Zoltán: Zene az óvodában. Zeneműkiadó, Bp. 1958.
7. Michel, P.: Zenei képesség, zenei készség. Zeneműkiadó, Bp. 1964.
8. Mózsi, F.– Kopinová, Ľ.– Podhorná, A. – Ružičková, T. – Dibák, I.: Zenei
nevelés és módszertana a pedagógiai szakközépiskola 2., 3., 4. osztályai számára,
SPN, Bratislava, 1987, 88–89.
9. Mózsi, F., Pék, F.: Zenei nevelés, szakmai és módszertani segédkönyv a
tanításhoz az alapiskolák 1. és 2. osztályában, SPN Bratislava, 1976.
10. Kopinová, Ľ. – Bystřická, K. – Procházková, F. – Urdová, D.: Metodika
hudobnej výchovy pre stredné pedagogické školy. SPN, Bratislava, 1995.
11. Program výchovy a vzdelávania detí v materských školách, Ludoprint
Trenčín, 1999.
12. Szarkáné, H. V.: Az óvodai ének-zene foglalkozások módszertana. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest, 1995.
13. Szőnyi, E.: Kodály Zoltán nevelési eszméi. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.
14. Törzsök, B.: Zenehallgatás az óvodában. Zeneműkiadó, Bp. 1982.
15. Zilahiné – Mészárosné – Forrai Katalin – Eszetzkyné: Az óvodai
foglalkozások módszertana. Tankönyvkiadó, Bp. 1990

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 283
Tegnapi: 524
Heti: 1 317
Havi: 9 345
Össz.: 835 283

Látogatottság növelés
Oldal: A Zenei nevelés módszertanan
BETEKINTÉS AZ ÓVODAI ÉLETBE - Goró Erzsébet óvónő - © 2008 - 2017 - ovodaivilag.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: allinurl: a hangya - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »